Liberalizmus és a liberális egalitariánusok

A ’90-es években, illetve a harmadik évezred első éveiben a kisebbségi kérdés a különböző nemzetközi szervezetek napirendjén végig kitüntetett helyet foglalt el ugyan, ám a nemzetközi politika és a nemzetközi jog gyakran ígéretes fejleményei nem hoztak igazi áttörést: a döntő mértékben az egyetemes emberi jogok, illetve a liberális institucionalizmus szellemisége által behatárolt megoldások rendszerint nem képesek tartós rendezéssel felérő megoldást kínálni a kisebbségi közösségek problémáira, a hellyelközzel előforduló újabb autonómia-alakzatokat pedig továbbra is szélsőséges politikai vezetők erőltetik rá – rendszerint erőszak alkalmazását követően – a nemzetközi közösségre. A liberalizmus és a közösségi autonómia viszonya tehát változatlanul rendezetlen és problematikus. Ennek a viszonynak a rendezetlensége a magyar–magyar relációban is érezteti hatását. A magyar liberalizmusnak elvileg nincs érdemi, az elszakadt nemzetrészek kilátásait befolyásolni képes mondanivalója a kisebbségi kérdésről, a kisebbségi autonómiák legelkötelezettebb bajnokai pedig képtelenek a nemzetközi közösség számára érthető nyelven megfogalmazni törekvéseiket.